6. nap - Montenegró: előre a Lim, a Tara és a Morača folyó völgye mentén.
Másnap reggeli találkozás a "Fekete pont" táblával! Sok helyen kirakták az országban, s nem ok nélkül: mikor a határátlépésre került sor, kapott mindenki egy színes reklámkiadványt, ahol a múlt évi balesetek, KRESZ szabályok, stb. szerepelnek. Mit mondjak: nem túl rózsás a helyzet ott sem, s ráadásként ott tényleg hegyek, szerpentinek vannak! Ide csak komoly ember menjen gépjárművel, jó, biciklivel is! :-)
Az útszéli árusok kínálata: erdei gyümülcsökből lekvárok, pálinkaszerű párlatok, méz, némi gyógyfű, ja, és okosan még alkudni is lehet!
Mojkovac határában...
...és a belső részen megfér egymással a modern és a hagyományos építészet.
Építészeti érdekesség: a régi és a modern építészet találkozása a Tara folyó fölött.
Így nyáron szinte üres a folyómeder, de vajon milyen lehet télen?
Egy útmenti árus, a kép hátterében pedig nem csővezeték látszik, hanem a korábban említett Belgrad - Podgorica - Bar vasútvonal egyik hídja.
Néhány órával és km-rel később: első találkozás "bennszülött" magyarokkal. A két csinos hölgy - emlékeim szerint - Budaörsről tartott a montegnegrói tengerpartra, s gondolom még aznap estig oda is értek. Irigyeltem őket, ui. nekem nagyon messze volt még a tengerrel való találkozás Albániában... :-)
Egy nyitott alagút messziről, egy domb álló templom mellől fényképezve. Na, itt kezdődnek az igazi hegyek, emelkedők...
...az előbbi már jóval közelebbről, majd...
...a bejárat előtt! Itt legalább volt természetes világítás!
Itt kezdődtek az "igazi" alagutak, ahol pl. világítás nincs (még vészjelző sem!), valamint minden nyirkos, vizes, ui. nyáron is állandó a vízbetörés a hegy belsejéből, s néha még az útburkolati jelek, festések is hiányoznak. Szóval ez a szakasz - emiatt is - rendkívül embertelen kerékpárral! Az indulás előtt vettem egy új világítást a kerékpárra, s jól tettem, ui. anélkül soha nem keltem volna itt át!
