Innen szép átkelni Montenegróba tűző napsütésben, de legalább vasárnap volt! :-)
Ez egy hamisítatlan shkodrai kocsma, már egészen kifelé a városközpontból, de kellemes hűvös volt, így tankolni kellett. Igen, ez az átkozott üzemanyag utánpótlás nagy probléma, még egy biciklinél is ! :-)
---
Ez már a kopliki városháza, de előtte kénytelen voltam megállni a bazárban, ahol sikerült szerezni eredeti 0,7 l-es Szkander bég konyakot. Alaposan be kellett bugyolálni, mert nagyon féltem, hogy esetleg összetörik...
---
Szó szerint az albán-montenegrói határtól 2-3 km-re, de már Bajza nevű falu után, mindenki ment templomba - ez a környék láthatóan nagyon vallásos -, de előtte kirakták az út mellé a vasárnapi ebédnek valót. Nos, ha mindent összeszámolva nézek, legalább 25-30 ilyen ház előtti, ablaktörlőmotorral meghajtott "automata" nyárs forgott...
Rendkívül finom illatok terjengtek a nagy melegben, de várt a határ...
---
Ez az utolsó albániai fotóm, de ezen is látszik, hogy az útépítés itt is - időben és térben - lemaradt!
Sajnos. Ennél a táblánál is látszik, hogy bármerre variálva a dátumot: ez bizony eltelt, de az út(alap) sem látszik...
---
Ez már a tuzlai benzinkút. Alig hogy átkeltem a határon, a váltóm megadta magát, s nekiálltam szerelni a tűző napon. Nem élveztem, így nem sok fénykép készült ekkor (0), de mikor ide elértem, berohantam a mosdóba és élveztem a hideg vizet. Azért a nagy ijedtségre egy sör is lecsúszott. Innen Podgoricáig majd' egyenes út vezet, kellemes szellő kezdett fújdogálni...
---
A távolban egy felüljáró, de alattam egy mészkő fennsíkba vájt folyócska. A képen nem igazán kivehető, de lefelé nézve biztos volt vagy 30-40 m! Nem szerettem volna kipróbálni egy zuhanást...
---
Talán egy kissé jobb kép, ahol már én is szerepelek, igaz, csak árnyék formájában. Itt már nagyon vágytam valami hűvös helyre, de nincs messze Podgorica.
---
Bizony, ez nem más mint a Belgrádba induló expressz a podgoricai pályaudvaron.
Átfutott az agyamon, hogy milyen jó lenne "feldobni" a kerékpárt a vagonba, én utána, és kb. 10-11 óra múlva Szabadkán leszállni. Erre sem a montenegrói, sem a szerb vasutakon nincs lehetőség. Gépkocsiszállító vagon van (külön csöngetni kell érte!), de kerékpárt még áruként sem szállítanak! Elvégre minek? Éljen Európa, illetve az afelé vezető út! :-(
---
A vasútállomás épülete. Az órán látszik, hogy alig múlt 3 óra, de itt csak a meleg maradt, a szél valahogy abbahagyta, keresni kellett egy olcsó helyet. Minek, minek? Tankolni! :-)
---
A Nemzeti Múzeum egyik kirendeltsége (?), persze már zárva volt.
---
Az előbbi épülethez nem messze (biciklivel értve) Puskin szobra, emlékül korábbi látogatásának.
---
Az emléktábla szövege (kb. fordítás): "Puskin emlékműve, Moszkvától, Podgorica testvérvárosától." (Aki jobban tudja a szerbet, ne tartsa vissza!)
---
I. Miklós király (1841-1921) szobra az előző Puskin emlékművel majd' szembe, nagyon impozáns látvány...
---
... és kissé más szögből fényképezve.
---
Ez Podgorica elővárosi része, ahol rengeteg hasonló árus található, a szebbnél szebb gyümölcsökkel, a mézesüvegek látványa, valamint az asztal alól árult pálinka - bár nem olcsó -, de nagyon gusztusos!
---
Az egyetlen kivilágított alagút Montenegróban amivel találkoztam. De a többi... :-(
---
Az esti szállástól nem messze (?) lévő "Krcsma", magyarul kocsma. Itt finom kávét ittam, s tekertem még vagy 15-20 km-t, de ott, akkor nagyon elegem lett a hegyekből. Kissé más az időjárás változékonysága, kiszámíthatósága, és a széltől már kezdtem fázni.
_
