10. nap

Másnap reggel - egy közparkban aludtam sátorban - erre ébredtem: kürtölnek a tengeri hajók. Soha rosszabbat.
Viszont a szeméthalmok - turisták ide-oda - mindent elborítanak, hiába vagyok közel a belvárosi "plazh"-hoz (albánul: strand).

Itt csak annyi történt, hogy helyben állva elfordultam a part irányába...
Hát, ez is Albánia!

Ez már Vlorë egyik nagyobb utcája, ahol ráakadtam erre az izraeli palacsintasütödére.
Igaz, az eredeti albán - bár nemennyire csicsás - burekes sokkal olcsóbb volt, és még sört is árult! :-)

Közlekedne az emberfia, de így nem lehet. Gyökér, újgazdag bunkók mindenütt vannak!

A kikötő bejárata. Itt, a környéken sokan árulnak feketén is Olaszországba szóló kompjegyeket, és rengeteg a kis utazási iroda. Nos, valahogy ezt nem terveztem, bár a gondolattal kacérkodtam. Mi lenne ha... bár - mint tudjuk - a történelemben sincs ilyen.

Az Ólommecset, mely a nevét, a valaha tetejét borító ólomcserepekről kapta, de mára ezt "felújították" hagyományos verzióra. Elég furcsa látni a környéken az egyenházakat, a minaret mellett is is látszik egy kevés, kissé illuzióromboló.
Igaz, az 1960-as években - tán kínai mintára? - szintén volt kulturális forradalom Albániában, s rengeteg történelmi műemlék, mecset semmisült meg; ergo: rombolták le ezeket, hiszen Enver Hoxa (az albán nyelvben az 'x' megfelel a 'dzs'-nek, tehát kiejtve: Hodzsa) fő célja az ateista társadalom volt. (Mára tiranai mauzóleumából kirakták, s bebalzsamozott teste helyett nyugati cégek bérlik, irodai célokra. Sic itur ad astra.
 

A Függetlenségi emlékmű a belvárosban. 1912. november 28-án itt kiáltották ki Albánia függetlenségét, mely a két balkáni háborúban, illetve a nem sokkal később zajlott I. világháborúban elveszett. Ennek ellenére nem hagyták magukat, s egészen 1921-ig tartott ennek visszaszerzése. A történelemóra után: lazítás!

Az ilyen "mindenes" boltokkal egész Albánia tele van. Igazi balkáni bazár, a közlekedőkre nem nagyon figyelnek, a duda sűrűn szól, de ennek ellenére nincs anyázás! :-)

Albán postahivatal, megbújva, véletlen vettem észre, de milyen jól jött! Az itt, légipostával feladott képeslap 4 nap alatt Szegedre ért, melynek darabja - bélyeggel együtt - ~130 Ft volt. 

Íme a 'plazh'. Nem mindenütt ilyen keskeny, zsúfolt, de legalább ingyenes... Ellenben nem itt érdemes vásárolni apróságokat (sör, jégkrém, stb.), sokkal inkább érdemes gyalogolni az 1-2 utcányira lévő kisboltokba, akár fél-, harmadáron is ugyanazt kapjuk!

Az árusokról már volt szó, de ez az egyirányú alagút sem semmi a tengerparton. Lámpa irányítja a váltakozó forgalmat, de a belseje teljesen nyirkos, vizes, igaz, legalább rövid.

Nos, ez a tábla egy átlagos útjelző, de azt én sem gondoltam volna, hogy az eredetileg 1 napra tervezett utat 3 (!) nap alatt teszem meg! Ugyanis akkora szintkülönbségek vannak az albán riviérán, hogy csak na! :-(
A tábla tetején látszik, hogy Sarandë városa 105 km-re van, de közbe olyan hegyek, hágók, völgyek és aztán ez indul elölről, akár egy településen belül, többször is!
 

Így, meg-megállva, nem tűnik meredeknek az út a felvétel alapján, de mire sikerült felkapaszkodni, néhány kalória lazán elillant! :-)
Hölgyek, figyelem! Itt a lehetőség a remek fogyókúrára: kellemes, tenger felőli szellő, jó levegő, barátságos árak, s legfőképp kitartás!
Persze lehet menni - a Közel-Keletre oly jellemző - közösségi mikrobuszokkal is, vagy akár bérelt kocsival, de gyakorlott, kipihent és jó reflexekkel rendelkező sofőr nélkül elindulni: minimum botorság. Én megmondtam!

A volgy aljáról, a tengerpartról jöttem idáig, de a nagy szintemelkedés és a változékony időjárás miatt lassan haladtam.

Útmenti vásárlási lehetőség...

...közelebbről.

Veszettül emelkedik az út, de a látvány kárpótol a fáradtságért. Némelyik öregebb motoros járgány is küszködik az emelkedőkkel, de a kanyarok előtt felhangzó - kvázi kötelező - kürtszó jelzi: vigyázz, jövök! És ez nem vicc. Néhol rendkívül leszűkül az úttest, és ott egyszerűen nincs hova menni, oldalra! Tehát óvatosan: lassan járj, tovább élsz/érsz!

Jellemző kép az időjárási körülményekre: ahol állok, ott még, amerről jön felém a zivatarfelhő, ott már nem süt a Nap! Ha ez esővel párosul, hmm, nagyon hirtelen tud esni a hőmérséklet. Ezen a környéken nem sűrűn vannak benzinkutak, esetleg vendéglő (kocsma) esőbeállóként pedig ritka!

Miután megkínáltam némi - szerb gyártmányú - keksszel, az albán kölyök nagyon barátságos lett! Igaz, próbált eladni ezt-azt, de ha megvettem volna az utam során az összes mézet, gyógyfüvet, -teát, anyámtyúkját, akkor több kamion sem lett volna elég a hazaszállításhoz! :-)

A Llogora Nemzeti Park bejáratának közelében. Miután már későre járt, sokkal inkább a szálláson járt az agyam. Késő este ez is jól alakult! :-)

Itt egy gurulás előtti pihenő, ami látszólag jó meredek, de sajnos nem tartott sokáig.