Eleinte síkvidéken sikerült tekerni, bár később gyilkos magasságot kellett legyőznöm. Itt átkelni kerékpárral kissé merész vállalkozás volt.
Itt ittam egy fantasztikus kávét az út mellett, de mivel korán keltem, s hűvös volt, így jól esett. Gyorsan melegedett az idő.
Kicsit később pihenő egy útmenti benzinkút büféjében.
Ez a szakasz felújítás alatt állt, de néhol még ilyen sem volt.
Látnivalókra figyelmeztető táblák, esti programra felhívás, útmenti büfé - mindez egy helyen.
Azt hittem: eltévedtem! A település neve valóban Mesopotam, csak tanulmányaim alapján kissé keletebbre található. A vízsugár egy kirepedt tűzoltótömlő oldalából ömlött...
Ez egy bizánci korszakban épült templom hátulról fényképezve, ahova nem sikerült bejutnom, lévén magas, erős drótkerítés övezi, lakat rajta, a környéken meg sehol senki.
Szemből nézve az a néhány csóvezeték egy vízierőmű része. A hídon túl balra kerülve indultam tovább a Kék Szem forrás felé.
A bejáratnál megálltam, innen még vagy 2 km a forrás, s közben át kell haladni egy víztározó gátján is. Elvileg belépő van a gépjárművel érkezőknek, valamint külföldiek részére is, de én kidumáltam magam: lévén magyar kerékpáros ezért jött el Albániába...
Maga a forrás tényleg gyönyörű környezetben található, de rengeteg a kóbor kutya. Ezt leszámítva a jéghideg víz frissítő és pazar látványt nyújt.
Az albán nyelvű tábla a forrás adataval.
Tényleg kék, csak jó helyről kell néni, fényképezni!
Jó néhány km-rel távolabb és sokkal magasabbról "visszafényképezve" a Syri i Kalter (Kék Szem forrás) melletti víztározó.
Aki teker, enni is kell: ebből a finom görögsalátából már sok hiányzik, lévén nagyon megéheztem az emelkedőn Gjirokastra felé tartva. Ezt...
...és itt ettem.
Ennél a benzinkútnál állítottam a fékeken, mert már koptak rendesen, kicsit pihegtem is, de ami ezután jött!
Ilyen hegyek között, nagy sebességgel (40-45 km/h) lefelé egy termékeny fennsík felé...
...s ott az elágazás!
Az albán nacionalizmus itt (is) megfigyelhető! Jobbra a görög határ, de nekem balra kellett fordulnom Gjirokaster felé. Kellemes csalódás mindenképp, hogy ez a szakasz félautópálya jellegű: tükörsima, rendesen táblázott, leállósáv és borzasztó szél szemből! Hiába volt viszonylag közel az úticél: elfáradtam. A széllel szemben...
A mai napra több kép nincs, de ez a török korabeli híd mintha a kb. 500 éves kora ellenére is jobb állapotban lenne mint a mellette fölépített "modern" valami!
A lényeg: estére - szó szerint - odaértem a városba, de úgy elfáradtam, hogy szállást találta, hogy egyből alvás volt egy ház tetején! Persze másnap belehúztam a városnézésbe (is).
