HTML

013 - Lezhë után - Durrës - (vonattal) Vlorë (9. nap)

2011.01.04. 21:49 tothabringa

9. nap x

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másnap reggel Lezhë után, már kint az egyre forgalmasabb országúton.
Később jött a dilemma: Tirana vagy Dél-Albánia? Erre később lesz válasz...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az útmenti húsboltok teljesen megszokott látvány Albánia szerte. A friss áru a bodega mögött várja a sorsát, a feldarabolt mennyiséget nem sokáig kell szúnyoghálószerű szövettel borítani (védekezésképp a legyek ellen), ui. irányjelzés nélkül lefékeznek a kedves vásárlók és akár 10-15 kg-ot is vesznek. Aztán esznek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Tirana felé vezető - meglepően sima - út melletti kötelező pihenő, némi számvetéssel, sörrel, elemcserével...

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy másik lábon árusító bódé: a leendő "áldozat" békésen várja a végzetét.
A másik érdekesség: Albániában rengeteg helyen adnak műanyagból készült zacskót, s ezek általában rövid úton a szemétdomb tetején végzi. Ott még lenne mit fejleszteni a környezettudatosság fogalmán... Bár jelenleg ez olyan mint tengerbe a vizet hordani!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit később - a tűző napon - eltekerek a tiranai repülőtér mellett. A környékén sok a magánkézben lévő üzem, és a forgalom egyenesen borzalmas. Gondolom itt is tervezik az úttest szélesítését, mert az útpadka szélessége erre is utal(hat), legalábbis az albán viszonyokhoz képest.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a kép már a tengerpart felé kanyarodva készült egy felüljáróról (ebből kitalálható, hogy Tirana vesztett a fejben lejátszódott csatában: a távolabb, vidéki Albánia jobban vonzott mint a nagyváros ). A csehszlovák gyártmányú ~40 éves mozdony - mögötte az olasz és osztrák vasúttól vásárolt, már akkor leselejtezett állapotú vagonokkal - meglepetésként ért. Az első önállóan mozgó dízelparipa Albániában. No, a sebesség visszafogott volt: max. ~15-20 km/h.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben tekerek ezerrel Durrës felé, de az egyik elővárosi maszek boltot nem hagytam ki.
A Balkán-félszigetre jellemző a sajtkészítés - elvégre rengeteg kecske, birka él arrafelé -, így bűn lett volna kihagyni a vásárlást, kóstolást. Ebben az értelemben nem sok különbség van a környező országok sajtválasztéka között. Rendkívül olcsó és finom, ami legfőbb: a választékra nem lehet panasz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor beértem Durrës városába teljesen véletlenül akadtam a pályaudvarra. Itt (sem) gondolnak - ez egyébként egész Albániára igaz - a mozgássérültekre, kerékpárosokra. Látszólag egy modernnek tűnő, némi szocreál beütéssel bíró épület, a valóságban belül semmi cicoma, sőt, a menetrend borzasztó egyszerű, és elvileg az Albán Vasúton nem is szállítható kerékpár, ergo jegyet sem lehet rá - a szabályokat betartva - váltani. Persze a magyar ember nem ijed meg ilyen apróságoktól...

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

...de a vonaton uralkodó állapotoktól annál inkább! :-) Szóval, a vasúti jegy államilag támogatott: a ~200 km-re nem volt 450 Ft-nál. Ellenben a két, ott szolgálatot teljesítő kalauznő megvesztegetése jóval többe került a kerékpár miatt. Nos, a nagyobb városok környékén közlekedő vonatokon (is) vigyázni kell mindenre: ami nincs lelakatolva, az nagy eséllyel válik prédává. Mint a képen is látszik, pl. nincs ajtó, ablak(keret)...

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...a többiről inkább nem készítettem fényképeket, mert azt bizony, nos, bírni kell, pl. orral, gyomorral. Ez napos időben, nyáron nem akkora probléma, de volt szerencsém a későbbiekben kipróbálnni az ellenkezőjét is. Erről majd később.
A nap többi részéről nincs több kép, ui. a ~200 km-t több mint 5 óra hosszat alatt tette meg a szerelvény, és mire odaértem Vlorë tengerparti városába, késő este lett. Ott az állomáson egy (!) db izzólámpa égett a bejáratnál, és az utcára kilépve kőzúzalékkal felszórt úttest fogadott, közvilágítás majd' semmi. No, mire sikerült eljutnom az egyre jobban megelevenedő utcákon át a tengerpart környékére, igazi balkáni élet várt! Igaz, ez ~2 km-re volt, de estére sikerült olcsó ásványvízhez és sörhöz jutnom. Az egyik kis boltban elmondtam, hogy magyar vagyok, erre a boltos egyből rávágta: Puszkasz, Puszkasz! Nyilván Puskás Ferencre gondolt - milyen a sportdiplomácia -, egyből féláron volt a sör, az ásványvíz meg ingyen! :-)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tothabringa.blog.hu/api/trackback/id/tr232560706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.