8. nap - Koplik, Shkodra, Lezhë

A reggeli ébredés Koplikban. Egy apartman parkolójában aludtam, de mindössze 15-20 m-re minden földi jó a rendelkezésemre állt: tusoló, olcsó bolt...

...a bolt, ahol olcsó az ásványvíz, a sör! Kell ennél több? :-)

Albán vasúti átkelő: se oda-, de visszafelé vonatot nem láttam-hallottam közlekedni!

Némi pihenő engedélyezve közvetlenül Shkodra elővárosában. Másképpen: felkészülés a kulturális invázióra, avagy sokkhatásra! :-)

Ez már a belvárostól ~0,5 km-re van, de valami borzalmas káosz uralkodik arra. A rendőr fütyül, a közlekedők meg rá, tiszta Balkán...

Shkodra fő terénél: a helyi színház épülete. Egyébként háttal állok a körforgalomnak, ahol iszonyú zaj és kosz, füst van, ráadásként épp zajlott egy óriási bevásárlóközpont építése is.

Ebben a képben szinte minden benne van: a főtér körforgalommal, a háttérben az egyiptomi segírséggel épült mecset (mely a legnagyobb Albániában). Akinek jó a szeme, kiszúrhatja: a bal oldalon álló minaret előtt látható egy bástya. Ez nem más mint egy, a 19. században, egy angol misszionárius által építtetett óratorony. Nos, mikor próbáltam volna bejutni, illetve oda felmenni, kissé, szóval, nagyon balkáni állapotok voltak arra: a bejáratnál, illetve a lépcsőknél több köbméternyi szemét állt halmokban! Ja, mellette meg ~10 m-re presszó, terasszal!

Utcarészlet. Senki nem rohan, nem ideges, ráér. Bár kezd elterjedni a mobiltelefon, ennek ellenére sokáig hallgatják a csengőhangokat, amelyek szigorúan egyediek.

Az előbb már említett mecset egy másik nézetből.

No, ilyen is van Albániában, Shkodrában! Mondjuk az árakat nem mentem be megkérdezni...

A shkodrai sétálóutca egy szakasza: mindenesetre ez tényleg mediterrán hangulatú, stílusú, ehhez képest Szeged állítólagos mediterrán városa a búsba sincs! :-(
Azért itt minden(ki) nyugodt, éjfél után is tele vannak a kávézók. Természetesen nem állítom, hogy nincs bűnözés, de engem egész albániai utam során sehol nem ért atrocitás!

A már emlegetett mecset udvara. A bejáratnál rengeteg vallási tárgyú kiadványt árulnak. Ellenben Albániában nincs vallási viszály, bár ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy Enver Hodzsa jelentette be 1970 környékén: Albánia az első vallásnélküli ország!

S ugyanez belülről fényképezve. Talán nem tűnik nagynak a kép alapján, és nem mérhető az isztambuli "nagyokhoz", ennek ellenére óriási a kupolája!

Íme. A fényképezőgép keresőjébe sem volt egyszerű befogni!

Másik vallás, másik templom: a legnagyobb albán katolikus templom, melyben járt a '90-es évek elején Teréz anya is. (Plusz info: bár szülei Albániából származnak, de ő maga már Macedóniában született.)

S mindez belülről. A kazettás mennyezet megmenekülésének külön története van.

Néhány km-t tekerve - kijutván Shkodra szélére a belvárosból - feltűnik Rozafa vára.
Ez a helyi Kőműves Kelemen legenda. Ahhoz, hogy felépülhessen a vár, kénytelenek voltak befalazni egy nőszemélyt, aki csupán annyit kért: miután nemrég született a gyermeke, az egyik melle kint maradhasson a tápásához, az egyik szeme szintén, hogy lássa a férjét (?), s az egyik lába (?), hogy xxx Szép, de állítólag csak legenda.

Ide a feljutás nem egyszerű biciklival, avagy gyalog, de itt találkoztam Albániában az első magyar turistákkal! Zsámbékról jött egy házaspár egy kazalnyi gyerekkel a montenegrói tengerpartról, s hazafelé menet - gondolták - átugranak az északi albán vidékekere is. Magában a várban még találkoztunk eg yceglédi házaspárral, akik 2 gyerekkel voltak. Jött is az ötlet: foglaljuk el a várat, elvégre úgyis többen vagyunk magyarok mint az albánok! :-)

A várkapu. 2010. augusztus végén a belépő 200 ALL volt, de - állítólag - illik adni a portásnak is...

A belső udvar után a fedett fordulóból visszafelé fényképezve, itt csalták csapdába az ellent, aki ide beszorult, annak annyi volt...

Az előbb említett zsámbéki házaspár a vár korcsmájánál. Borzasztó árak voltak kiírva, így az ideiglenesen Albániaába szakadt hazánkfia itt szomjas maradt a tűző nap ellenére! :-)

A Drin folyó a vár egyik bástyájáról nézve. Itt nagyon kellett kapaszkodni, mert a szél nem válogat a turisták között nemzetiség alapján! :-)

Miután sikeresen lejöttem a várból, itt találkoztam az első albán szuperhamburgeressel! :-)
Nem vicc: ennél olcsóbban nem nagyon lehet étkezni egész Albániában. Finom, olcsó és frissen, forrón, egyszerű, de kiváló kaja a fasírtszerű gombócokat egy kiflibe csavarni, és fűszerkeverékkel jól megszórva enni és enni. Darabonként van az ár meghatározva, de valami elképesztően olcsó. Mondjuk az albán ÁNTSZ-t nem kérdeztem a tisztaságot illetően, de ahol volt rá módom, mindig kipróbáltam a faszénen sütött albán hamburgert.

A vár alulnézetből, valamint az albán hétköznapok vaósága: mezítlábas kerékpáros versenyez a nyugati autücsodával! :-)

A Drin folyó hídján túl van a következő célpontom: Lezhë. Igaz, innen még kissé messze...

Egy újabb kontraszt: a régi és az új a kiváló minőségű közúton.
Félreértés ne essék: nem mindenütt ilyen jók az utak Albániában! Sajnos.

A fáradt vándor - akárcsak a sivatagban - meglát egy távoli reklámtáblát...

...szóval megérte eljönni Albániába!

Ez már Lezhë városa távolról, a hegytetőn fenn a vár, mely albán nemzeti helyszín.

Befelé a város irányába, de miután már nagyon fáradt voltam, így inkább kerestem egy szimpatikus benzinkútat, ahol ledőltem - elég későn - aludni.