4. nap Užice után Prijepolje városáig
Másnap reggel már az autóúton tekergek. Érdekes: kint maradt a régi idők régi táblája. Titograd mai neve: Podgorica. A táblán lévő lefestés pedig - némi képzavarral élve - magáért beszél...
Nem álltam meg Zlatiborban, de visszafelé bepótoltam ezt a hiányosságot.
Egy 214 m-es alagút előtt...
Nova Varoš felé egy kellemes fennsíkon, napsütésben, s ezen a szakaszon minimális forgalom mellett.
A Draglicának nevezett hegyi szakaszon ilyen és ehhez hasonló hidak, viaduktok egyáltalában nem szokatlanok. Az emelkedőkről már nem is beszélve, bár látszik az út minőségén, hogy költöttek rá: mindenütt kapaszkodósávok, minden kitáblázva.
Az előbbihez nagyon hasonló völgyhíd kissé távolabbról fényképezve.
Itt (is) el lehet menni Bosznia felé, bár akinek jobb a szeme az láthatja, hogy a tábla tetején a felirat: Priboj (bár ez a település még Szerbiában van).
Egy víztározó Kokin Brod városától nem messze. Innen csodálatos és jóminőségű út vezet Nova Varoš felé. Bár elég későre járt, de a kamionforgalom az valami borzasztó volt.
Nova Varoš előtti útépítésnél álldogálva, innen még aznap este mentem vagy 20 km-t Prijepolje városáig. Igaz, fantasztikus lejtőn lehetett gurulni, s mindezt holdfényben, ettől kezdve már nullforgalom mellett.