HTML

001 - Előzmények

2010.08.09. 07:34 tothabringa

Hónapok óta folyik a tervezés, a felkészülés. Montecuccoli óta tudjuk, hogy az a fránya pénz sok mindent meghatároz. Így lett a  kerékpár - néhány éve - a fő közlekedési eszközöm (eleinte csak a városban, később vidékre, az utóbbi 2 évben már külföldre is rendszeresen ezzel jártam/járok). Igaz, a 2008-as horvátországi túrám (Split, Trogir), valamint a 2009-es szlovéniai (Ljubljana, Postojna, Koper, Bled, Kranj), olaszországi (Trieszt) utam nagyobb részt vonattal volt kombinálva, de ezt kizárólag az 50%-os kedvezmény meglétének köszönhetem.

Szerencsére akadnak ismerősök, akik hajlandóak kölcsönözni némi felszerelést: valaki fényképezőgépet, sátrat, másvalaki némi készpénzt, ugyancsak más néhány - vissza nem térítendő - pólót, stb.

Alapvetően nem vagyok finnyás a kaját illetően, de a friss élelmiszerre háklis vagyok: inkább legyen valamivel drágább, de tényleg friss(en sütött). Miután korábban sokat jártam a volt Jugoszláviában, így a pljeskavica (értsd: szerb hamburger) az egyik kedvencem. Ha és amennyiben sikerült eljutni Görögországba két keréken, előre "pántlikáztam" 2,5 €-t, egy "igazi", görög gyros vásárlására. Ez utóbbihoz némi információ: anno, '98-ban jártam Kréta szigetén, s az a két hét maga a csoda volt! Kocsit bérelve sikerült távoli részekre is eljutni: Ierapetra (állítólag itt szállt partra Napóleon az afrikai hadjáratáról visszatérőben, s most minden második vendégfogadó ezzel hirdeti magát, ti. ott aludt meg), vagy busszal és hajóval kombinálva Szantorini szigetére, illetve egy korán kelést követően a Szamaria-szurdokba (reggel 6-kor eléggé hűvös volt ~2000 m magasságban, s onnan kellett ~16 km hosszan legyalogolni a Líbiai-tenger partjára... Belegondolva abba, hogy 1941-ben ezt nem egészen önkéntes alapon kellett rohamléptekkel megtenni a Kréta szigetét védő angol, ausztrál és új-zélandi katonáknak, hmm. Persze manapság már kiépített pihenők vannak, valamint kulacstöltő helyek kiépítve, a tengerparton pedig drágaság...). Erről egy másik bejegyzésben lesz - terveim szerint - szó.

Ezzel az úttal nagy fába vágom a fejszém, ui. 2010. augusztus 19. és szeptember 13. között. Elvégre Szegedtől Tirana ~750 km, ja, csak egyik irányba! Menetközben le kell küzdeni egy "kisebb" hegységet (lásd: Fruska Gora). Utána már "csak" a Dinári-hegység következik (közte a szerb/montenegrói határral), ahonnan Albánia fővárosáig már teljesen sík vidéken gurulhat az emberfia.

Közben - ha már sikerült a Vajdaságot is magam mögött hagyni - jön a neheze: Dél-Szerbia és Montenegró. Az előbbi kapcsán az iparvidék ugrik be olvasmányélmények kapcsán, az utóbbiról pedig az € "mesterséges bevezetése"...

Ha mindennap nem is, de azért rendszeresen fogok írni, kivéve az út időtartama alatt: lévén ott a tekerés a fontosabb, valamint a költséghatékonyság! :) Jelenleg ugyanis nem tervezek többet élelmiszerre mint 2, de max 3 € naponta! Tudom, ezen sokan fognak mosolyogni, de egyrészt van miből leadni a fölös kilókat, másrészt pedig kis pénzből kis kajára telik! :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tothabringa.blog.hu/api/trackback/id/tr522207574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.