Ez sem volt egyszerű, ugyanis hihetetlen dombos, sokkal inkább hegyvidéki építésű Gjirokastra városa, mely nem véletlenül lett UNESCO világörökségben részesítve.

Ezzel a szűk, török időkből származó híddal szemben volt az ideiglenes szállásom. Egyirányú közlekedés sok helyen van a városban. Hangulatos, de sok a Görögországból átruccanó, bevásárló turista. Itt már rámentek a "nyugati" pénztárcák megcsapolására.

Azok a híres tetők. A világörökség lényege: ezek miatt a fekete színű cserepek miatt van a városnak egy fantasztikus látványa, melynek egységességét nem törheti meg semmi.
Magyarul: nem lehet össze-vissza építkezni - most már. A város széle felé találunk lakótelepeket is, de ez az óvárosi látkép a meghatározó. Egyébként a korábbi "főnök", Enver Hoxa itt született.

A görög konzulátus épülete egy kőhajításnyira a történelmi belvárostól.

Kern Andrást idézve: "...abszolút belváros!". Talán a képen is látszik, hogy a meredekséggel nincs probléma.

A utcák szűkek, némelyik sikátorban végződik, de hangulatos barangolni erre-arra.
A villanyszerelés kissé öregecske, de legalább van áram.
 

A szemközti domboldalon álló fehér házak fekete tetőcserepei adják a város hangulatát, látképet.

A vár az óratoronnyal.

Anastas Petridhi fafarágó mester kis boltjában és műhelyében, ami a "főutcától" kb. 50 m-re található.

A mester munka közben.

Egy angol és albán nyelvű ismertető a munkásságáról.
Hevenyészett fordítása: "Anastas Petridhi már több mint 30 év óta fafaragóként dolgozik, s a munkája a szenvedélye. Görögországban is dolgozott és a gjirokasteri műhelyében a GCDO részeként együttműködik az Artisan Incubator projektben."

Az előbbi műhely jobbra, középtájon, egyébként meg fölfelé a várba.

Az útikönyvben is szereplő nyilvános WC, bár működik, de valami borzalmas illat lengi körül.

A várba vezető útról jobb képek készíthetők a "cserepekről". Így talán jobban látható a világörökség "oka".

A vár főbejárata, ahol a belépő 200 ALL volt.

A vár fedett előcsarnoka, mely tele van mindenféle háborús ágyúval, géppuskával és meglehetősen sötét van.

Az egyik bástyafalon török időkből származó ágyúk garmadája...

...és egy amerikai, kétüléses kémrepülőgép roncsa.

Gjirokastra jelképe: az óratorony.

A vár udvarán lévő színpadon szokták megtartani az Albánia Szépe választást néhány éve, illetve régóta a nagy hagyományokkal bíró népzenei fesztivált.

Óratorony, valamint a színpad fölötti tető állványzata.

Lefelé jövet a várból már kinyitott a kőfaragó mester, Muhedin Makri műhelye és boltja.

Az ablakon át meglesve: munka közben.

Közelebbről is megnézhető a munkafolyamat, melynek egyik eredménye...

...sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja.

Valahogy a turisztikai irodákkal hadilábon állok: ez sem volt nyitva - délelőtt!

Egy képen majd' minden: óratorony a magasban, a kép bal szélén a görög konzulátus, jobb szélen egy bürektore, s innen nem messze a volt "főnök" szülőháza...

Szép város Gjirokastra, de előbb-utóbb el kell indulni a hazafelé vezető úton, amely szerencsére itt még egy jó darabig európai minőségű.

Tepelene megye határában. Ali Tepelene pasáról kapta a nevét, aki a XVIII-XIX. század fordulóján még a török szultánnal is dacolni tudott - egy darabig. Mikor a szultán megelégelte a kiskirályságát, leverte, s szinte mindent lerombolt, bár a környékbeliek is rendesen kivették részüket a "bontásból". Valaha a pasa vendége volt Lord Byron is...

E helytől nem messze válik ketté a nagy országút. Én ugyan továbbmentem észak felé, de itt szerettem volna - az eredeti tervnek megfelelően - keletnek, illetve Macedóniának fordulni. Csak az az átkozott költségvetés (és szabadnapok hiánya) miatt kellett lemondanom erről...

...szóval ez kimaradt: Korca, Pogradec, Macedónia (az Ohridi-tó) stb. Remélem egyszer oda is eljutok, bár a kerékpár - mint lehetőség - valószínűleg kiesett! :-)

És sikerült elérni a várost is: ezen a főtéri (?) szobron kívül szinte semmi nyoma nem maradt az egykori fényűző életmódot folytató Ali pasa palotájának (sem). Látnivaló semmi, de van néhány söröző! :-)

Néhol ilyen folyómedrek fölött kell átkelni, s bár nyár van, óriási méretű kövek vannak a folyóparton. Vajon télen milyen lehet?

Itt lenne érdemes kavicsot bányászni!

Nos, ilyen utakon kerékpárral közlekedni nem egy leányálom. Miután nagyon más lehetőségem nem volt, próbáltam valahogy - ha lassan is -, de tekerni. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy ha elfordulok kelet felé, akkor ott is ez várt volna?
Természetesen a Mercedesek (autó, terepjáró, busz) semmit, senkit nem kímélve közlekednek!? Ész nélkül itt is...

Egy vendéglő mellett sikerült felverni a sátram, a kaja, a sör jó volt, kell ennél több a hegyek között? :-)