Bunec és Saranda közötti távolság közúton 50 km.
A kép bal alsó sarkán a tegnap esti érkezés keréknyoma látszik a kavicsos homokban.
Ennél fanatsztikusabb ébredés ritkán van az ember életében: csend, nyugalom, tengerzúgás. Érdemes ránézni a maps.google.com oldalra, ott vannak még jobb fotók is a környékről.
Korán keltem (a késői érkezés ellenére), de legalább rákerültem a fotóra! :)
Az albán nyelvű tábla jobbra mutat a strandra vezető útelágazásnál, ami a valóságban inkább 1500 m és valami borzasztóan rossz minőségű.
Mint korábban utaltam rá az iható, tiszta víz nehezen elérhető Albániában.
Nehezen hihető, hogy a lánctalpas markológép kb. 10-15 m-rel föntebb dolgozik.
A sokat említett albán "környezetvédelmi" technológia az út mentén...
Építenek a tengerparttól nem messze, egy dombra szép kilátással a tengerre egy villát (palotát), de a gazdasági válság vagy más miatt árulják, ez a telefonszámból is látszik.
Immár Lukove településnél járok. A szárazság nyomai jól kivehetőek, annak ellenére, hogy néhány - elképseztően szúrós - acat jól bírja így is.
A településen belül már megjelenik az emberi (?) civilizáció "szép" példája.
A szintkülönbségek percről-percre változnak, de ebben a hőségben már döglesztő.
Az út kiváló - legalább Albánia többi részéhez képest!
Egy ici-pici - eredetileg görög - falu, melynek neve Szent László.
Kellemes olívafák árnyékában vezet az út fölfelé
A falu főterén komoly kupaktanács gyűlt össze...
...a nagy fa árnyékában és dominóztak. A műanyag asztalt néha akkora vehemenciával csapkodták, hogy attól féltem: széttörik. Bírta a kiképzést!
Csak egy jó hideg sör után indultam tovább.
Valahol Dél-Albániában az országúton, délidőben, s a felhők tényleg közel voltak...
A gurulás bár gyors, de rövid, s szembe már jó előre látszik az emelkedő!
A félkész házak mindenütt jellemzőek.
Szerencsére ez már Saranda előtt van nem sokkal.
Tényleg a város határa. A táblán látszik a befejezés dátuma, de akárhogy is akarja valaki értelmezni, ottjártamkor már lejárt! :(
A még teljesen be sem fejezett úton csatornafedél megoldás! :(
A környéken a járdák, bekötők sem voltak készen, de ez talán - főleg éjszaka - életveszélyes!
Egy ügyes reklámfogás: ebbe a szervizbe ne hozd a járműved! :)
E domb mögött van az úticélom, Saranda. Igaz, ez az emelkedő sem kutya, de...
...a látvány kárpótolt mindenért! :)
Építkezések sok helyen, de legalább épül-szépül a környék.
Itt költenek a turizmusra, bár ténferegve a városban néha más élményekkel is gazdagabbak lehetünk...
...csak megfordultam, s kukák látványa még csak, de az a penetráns szagorgia!
Van még mit, hová fejlődni!
A belváros felé jobbra (föl) emelkedik az út...
Vannak szép teraszokkal tarkított vendéglők, de ezek már nem annyira olcsók, érdemes körülnézni a bejárat környékén (itallap).
Találós kérdés: mi ez?
Válasz: banánfa.
Annyira meleg az éghajlat, hogy akár lehet szüretelni!
A tengerparton: délután minek lenne nyitva a turisztikai információs központ?
Ha már éghajlat: rendkívül gyorsan tud változni az időjárás a tenger felől; néhány perccel később óriási szélvihar és egy kis eső volt, de utána megint "visszaállt" a jó idő.
S ott szembe a nagy úticél: Korfu szigete. Nem tudtam - pénz hiányában - átmenni, de utólag végig gondolva: majd legközelebb. Azért légvonalban 5 km-re voltam Görögországtól. Az eredeti terv sokkal nagyobb ívű volt, de időben és főleg pénzben több kellett volna. Ez volt a legdélibb pont az út során, Magyarországtól kb. 1100 km-re.
No, de innen szép hazajutni! :)
Erre végképp nem volt pénzem, de aki erre jár, legalább tudja előre: választék van!
A belváros felé fényképeztem a tenger irányába: kellemes balkáni hangulat, bár az utcák meglehetően koszosak, de a sok, olcsó, ilyen-olyan kajáldából kiszűrődő illat és az olcsó albán sör kárpótolt.
A belváros kellős közepén, mindenféle tető, védelem nélkül a régészeti feltárás eredménye: az ókori palota mozaikpadlója.
Ugyanaz közelebbről, bár már esteledik, így kissé fakóbbak a színek.
Kora esti pillanakép egy söröző teraszáról, szemben Korfu.
Ide tényleg jó lenne visszajönni...
...esteledik, ennek ellenére kellemes meleg volt.
Bementem egy kisboltba, ahol épp ment a kötelező LCD TV-n a Törökország-Görögország kosárlabdameccs, amit a tulajjal összehaverkodva végignéztem. Bár az eredményre nem emlékszem (számszerűleg, de a törökök nyertek), néhány sört sikerült benyomni levezetésképp. Innen nem messze egy benzinkúton aludtam.
